Ruhánk redőibe zárt halk suttogás az élet, mit reggelente magunkra öltünk. Egy döntés a szín, így válaszol a reggel, míg aznap a világban időzünk.Tovább olvasom…
Az élet színpadán mi csak játszunk, mint színészek arcainkat váltjuk. Maszkok mögé bújva száz alakban,Tovább olvasom…
A csend ma beljebb húzódik, mintha helyet készítene. A fény megáll a falon, és figyel, ahogy közeledsz.Tovább olvasom…
Csendes szél söpör végig a poros utcán, Gondolataimat, álmaim felkapja, s vele szállnak, S a bennük lévő szerelem és fájdalom, Vérpirosra festi falát minden háznak.Tovább olvasom…
Sok-sok évig egyek voltak, az életben, egy nagy szerelem reményében. Boldogság, öröm lengte be az érzelmeket, mint a pillangók, kik szabadon választottákTovább olvasom…
Arra… gondoltam – boríték helyettTovább olvasom…
A könny úgy születik, mint a fény a felhők peremén, Egy halk rezdülés, mely végigfut az arc szélén. Nem csupán a fájdalom, mely a szem sarkából útra kél, hanem a lélek zenéje, mely szavak nélkül beszél.Tovább olvasom…
Lábam alatt halkan susog az őszi avar. Síri csend az erdő, semmi nem zavar.Tovább olvasom…