A rím bimbózik, mint a virág, némán olvasgatja ezt a világ. Mint a magból kibújó csírát, vagy a pap szájából az imát.Tovább olvasom…
A remény hajnalban derűt ölt magára, szemében csillag gyúl a csendes határra, lépte nyomán lassan felmelegszik a szív s a tegnap terhe tompul, az új nap hív.Tovább olvasom…
Mondd, mivé lettem én, e keringő, lebegő földtekén? Mint kiszáradt patak, medretlen bolyongok,Tovább olvasom…
Lehunyja szemét a világ, a szél is csak suttogni mer, a csillagok szíve virág, s a fény most lágyan átölel.Tovább olvasom…
Ahogy léptem az alkonyatba hajló utcán, a Nap már elengedte a világ kezét. Lámpák fénye őrizte az estét, ablakokból meleg Fény szűrődött ki,Tovább olvasom…
Mielőtt érkeztél, elhatároztam, megtanítalak minden szépre, nem tömlek butaságokkal, ám a gonosztól legyél védve.Tovább olvasom…
Mikor verseimet írom, megszűnik a világ, mintha angyal szárnya suhintana le rám.Tovább olvasom…
Tündöklő fény belehasít a szoba álmos csendjébe. Tündöklő-lágy napsugár követi a csillárra vetülve.Tovább olvasom…