Mind vándorok vagyunk e földön, a Hold fénye világítja be éji utunk. Figyeld lelked mai üzenetét, sok mindent felszínre hozhat aTovább olvasom…
A boldogság kék madara repül felém, Majd elsuhan felettem. Pedig hívogattam, szólongattam, De úgy látszik, nem hallotta.Tovább olvasom…
Lángok alatt születtem, félhomály peremén, Az éj verte szívem a sors hegedűjén. S a hallgatás fölött egy örök szó ragyog, Mit sem idő, sem halál el nem fojt.Tovább olvasom…
„Aki többnapos éhezés után: kenyérre gondol”, úgy fordul szomjas lelkem Hozzád naponta, hogy szent, üdvözítő akaratod felfoghassam, bár egyszerűnek látszik, e földi lét rácáfol,Tovább olvasom…
elpilledt a Nap a horizontra hajtotta fejét csendességet sugall az embernek csillapodjanak, mára lezárt a hajszaTovább olvasom…
Csillapodik bennem a kín hangja, megnyugszik az indulat. Tudom, nem lehet a szelet megfordítani,Tovább olvasom…
Egy cseppnyi boldogság csak ennyit kérek Addig amíg a mában élek Lassan földre érnek a lélek cseppek S körbe fonnak, nem sietnek.Tovább olvasom…
Hó fedi a feszülő rohanást. Lélegzetem hideg csendbe sétál. S megáll bennem az idő – lehajtja fejét a jövő.Tovább olvasom…