Letisztított sintér-tekintet - már annyi sem kell -, hogy az egyszerű átlag mások szemében egyreTovább olvasom…
Mozdulatlan, már-már totálisan közönyös, ürességtől teljesen idegbeteg lúzer; befelé egyre inkább vakondok-jártTovább olvasom…
Lélek szárnyon ül a bánat körbefont, átölelt magához húz, nem ereszt.Tovább olvasom…
A tél palástja lassan a földre száll, S a hópehely, mint álom a tájban táncot jár. A világra csend borul, puha, tiszta fény, S reményt hoznak az apró hópihék.Tovább olvasom…
A gyűrű adja korát az öreg fának, A fiatal zöld lomb ad hűs árnyat. Rögös volt az út, amit bejártam, Rengeteg furcsa dolgot láttam.Tovább olvasom…
Fényfüggönyt lebbent lelkem, bánatom könnyét rejti, szívem háborgó tenger, fájdalmas láz égeti.Tovább olvasom…
Ahogy múlnak az évek, az élet vonalán egyre előrébb lépek, úgy érzem, az elmúló pillanatok, mélyebben érintenek meg.Tovább olvasom…
Valóságnak hitt létben, Csak egy színpad az élet. Úgy forog körbe – körbe, Mint színházban a díszlet.Tovább olvasom…