Ahogy múlnak az évek

Szegedi Antal

Ahogy múlnak az évek,
az élet vonalán egyre előrébb lépek,
úgy érzem, az elmúló pillanatok,
mélyebben érintenek meg.

Talán, a lélek teszi ezt,
hogy ne csak a felszínen lebegjek,
merüljek el a körülölelő világban,
hogy jobban megértsem,
mi lakozik lent a mélyben.

Fiatalon tele lendülettel,
mikor a világ kezdett kinyílni előttem,
rohantam, hogy mindenhova oda érjek.
Olyan volt, mint egy gyorsvonat,
ami mellett minden elmosódva elszaladt
egy pillanat alatt.

Nem láttam semmit,
nem tudtam hol járok, mit csinálok,
csak a perceket éreztem,
ahogy gyorsan elszaladnak mellettem.

És jött a pillanat, mikor lassulni kezdett minden.
Akkor érkeztem meg!
A semmitmondó csillogáson
most már túl nézek,
az csak múló szépség,
nem a mindent megmutató szépség!

A kor, az évek nem csak bölcsebbé,
érzékenyebbé is tesznek,
ezt, megmutatják néha a könnyek.

A dolgok mélyebben érintenek meg,
amit van, hogy el is rejtesz,
hisz neked, akkor is erősnek kell lenned,
mikor mélyen van a lelked!