Én vagyok a rezgés, a csend szívverése, Egy láthatatlan hullám, az idő zenéje. Szétáradok mindenhol, hol életnek szabad, Bennem dobban az élet, méhemből virág fakad.Tovább olvasom…
Fúj, szél, keseregj Fújd el bánatos könnyemet. Lágyan kergesd a leveleket, Simogasd meg fáradt lelkemet.Tovább olvasom…
Földre szállt egy angyal, hogy gyógyítsa a világot, Mosolyt vigyen oda, hol könnyeket látott, Átöleljen némán, ha nagyon fáj a szíved,Tovább olvasom…
Lelkem ajtaja zárva Bizalom az ára. Lelkem titkát őrzöm, Fájdalmas belső börtön.Tovább olvasom…
Csak egy szobor vagyok, elbújok a rengetegben. Vibráló léted mindhiába fonja körül megkövült testem.Tovább olvasom…
A legnagyobb bűn, mit elkövethetsz, Ha a testedre nem elég figyelmet szentelsz, Hiszen Isten teremtménye vagy, Ha magadat bántod, bűnös vagy.Tovább olvasom…
A költészet ott kezdődik, ahol a csend már nem elég, ahol a szív félszavakból egész világot megért.Tovább olvasom…
I. Rettentően fájsz. Hiányod őrli lelkem szétmálló pernyévé.Tovább olvasom…