Bátyja után a tavasz szökellve szalad. Közel az én időm. Várnak a madarak. Várnak a fák, vár a földben a mag.Tovább olvasom…
A madarak is előbb-utóbb már mind leválnak a rezzenő szelekről; csupán csak kivénhedtTovább olvasom…
Bárányfelhők legelnek az ég kékségén, fehér csíkokat húznak a mennybolt tetején, napsugár öleli burokba a páracseppeket melegével, varázsol a szivárvány minden színével.Tovább olvasom…
Tudod-e, miért sírnak a fák mikor a hegyekről lezúdul a tél, és megdermednek a madarak kegyetlen fehér világTovább olvasom…
Az égnek sok madara, Oly szabadon szárnyalhat, Nincsen Földi rablánca, Fák lombja a tanyája.Tovább olvasom…
Még hó és jég fedi a hegyeket és ormokat, Dér csókolja az egykoron zöldellő lombokat. A hidegek tovaszállnak, jön lassan a tavasz, Üdvözölve a meleget, búcsúztatja a havat.Tovább olvasom…
Szél ringatja a fákat, dalolnak a madarak. A Nap is nyugszik, fáradt. A mókusok alszanak.Tovább olvasom…
Nincsen felhő nincsen csillag üres az ég csak a fekete madarakTovább olvasom…