Valami kiébreszthetett mert a csörgőórám még nem neszelt. Vajon mi lehetett? Mi történhetett, hogy e hajnalon az ágy kivet?Tovább olvasom…
A mi szerelmi padunk, ahol a nap karja is átölelt, még vár magányosan ránk.Tovább olvasom…
Egy kis padocskán
üldögélek egyedül
szomorú világ.
*
Tovább olvasom…
„Könnyembe rejtenélek el, te legszebb fényű csillagom, hosszan néznélek, hogy behunyt szemem mögött is lássalak.”Tovább olvasom…
Mint az örvény, úgy kavarodsz bennem, és szakítasz minden édes fordulatnál egy új részt belőlem. Egy pillanatra megállsz, beáll a pihenést hozó szélcsend, de mint a tornádó, hogy csak új erővel, új keringésbe kezdhess.Tovább olvasom…
Ajtómon kopogtatott a szerelem, mégsem lépte át keskeny küszöbömet, szélcsengő csillingelte csalókán, gyere be, hintázik a csalódás, a zár nem nyílt meg.Tovább olvasom…
Homályban, borúsan sétálva nézek. Sötét lett hirtelen, de nem félek. Mik ezek a madarak? Fecskék talán, csak repülnek énekelve fent.Tovább olvasom…
Csendből szőtt ösvényem mellett zajos világ rohan, Én mégis tartom a ritmust, régiek bölcs nyugalmával. Nem hívom magamra a fényt, mégis rám talál, mert aki így őriz csendet, annak szava messzebbre száll.Tovább olvasom…