Romok között meghúzódik kicsiny parányi gyermek teste sebzett,szíve fáj nincs ki átölelje..Tovább olvasom…
Mellém ül, itt pihen, rám sem néz, némán csendben tűri a magányt, benne él, nem kér, nem remél.Tovább olvasom…
Ablakomon eső kopogtat, arcom a hideg ablaküvegre tapad, könnyem bánatomat mossa, míg kint a víz keveredik a porban.Tovább olvasom…
Olyan vagyok, mint az ősz maga, színek tánca, búcsú dala. Piros, arany, barnába hajló, minden árnyalatban szívbe szálló.Tovább olvasom…
Nézek ki a tájra, bele a nagyvilágba, Látom a szép magas fákat, s a távolban egy modern házat. Ó hogy irigylem őt, kinek megvan minden ablaka, s büszkén áll az összes fala.Tovább olvasom…