Én és az eső

Ablakomon eső kopogtat,
arcom a hideg ablaküvegre tapad,
könnyem bánatomat mossa,
míg kint a víz keveredik a porban.

Néma cseppek játszanak a gondolattal,
szívem szorongása lépésekre várakozva,
míg álmom felhők mögött rejtőzik,
fájdalmam az árnyként kis utcákban kúszik.

A világ lehalkul, csendesedik,
míg csak én vagyok és az eső,
várok magányomban áhitattal, hittel,
de látogatóm csak arcomon a könnycsepp.

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.