Mert most vakság s biztos cél közt mintha fordítottan álldogálna mérlegek kimért serpenyője,Tovább olvasom…
Arcokra sokadszor rákövül a tartózkodó közöny, melyet önző-féltett magányunk szándékos börtönébe bezárunk;Tovább olvasom…
Akár a sanda ígéret még egyre ott sutyorog alamuszi, spicliskedő kedvvel egy-egy álszerény ígéretTovább olvasom…
Most még egyre komorló, tejfeles labdapamacsokat, vattacukros felhőket dédelget önmagán az égbolt.Tovább olvasom…
Ismerős, fullasztó massza eseménytelenség drasztikusan elborít mindent. Rágós, nyúlós, posvány, mely mindenütt megragad.Tovább olvasom…
Pillangó röppen, sóhaj szakad, szív dobban vöröset virrad,Tovább olvasom…
Mozdulatlan, már-már totálisan közönyös, ürességtől teljesen idegbeteg lúzer; befelé egyre inkább vakondok-jártTovább olvasom…
Többre – meglehet –, már nem maradhatott méltó, nemes Időm. Most csakis az együgyű, önostorozó várakozás,Tovább olvasom…