Ó, te egér, mondd mit tettél? A házunkba miért jöttél? Kicsi vagy, de oly szemtelen! Besurrantál, ez helytelen!Tovább olvasom…
Hajnali napfény kelti a lepkét, arannyal vonja be szárnyai selymét. A lágy szellő körbe simogatja, napi útjára már rá is fordítja.Tovább olvasom…
Hócsillag fénylik az éjszaka ölén Álmodik a föld a tél közepén Megpihen tenyerén a kopár mező Fátylat terít a csendre a múló időTovább olvasom…
A nap sugara átszűrődik a fák lombján. A fák hűvösében pihennek ők ketten, nagymama és kicsi lány unokája Édua. Aztán indulnak a mezőre virágot szedni.Tovább olvasom…
Tavasz szellője érinti arcomat, a kerékpáromon a mosoly suhan, friss levegő, nap langyos fénye, a mező hívogat, az idő megáll végre.Tovább olvasom…
Mosolyog a fű a szélben Kék ibolyák hajnalréten, Kikeletnek első szépe Hóvirágszál kistestvére.Tovább olvasom…
Hűvösek még a tavaszi napok, Április nem dobat földre ruhát, Szégyenlősek még a napmosolyok, Szendén titkolja föld iránt vágyát.Tovább olvasom…