Nagymama és unokája

A nap sugara átszűrődik a fák lombján.
A fák hűvösében pihennek ők ketten,
nagymama és kicsi lány unokája Édua.
Aztán indulnak a mezőre virágot szedni.

Nézd kincsem mennyi féle tarka virág,
felette színes pillangók szállnak.
Vigyázz, szárnyához ne érjen kezed,
mert leheletnyi, bizony megsérülhet.

Óvjad, védjed mindig a gyengébbet,
szeresd, tiszteld nagyon a természetet.
Látod azt a levelet, sebedet gyógyítja.
Nagyanyám ezt tette rá, ha megvágtam.

Nézd kicsim, ezt......sorolja és sorolja,
tovább adja, ahogy nagyanyjától tanulta.
Játékosan tanítja a kicsit szívével látni,
meglátni az értéket, a szépet, a jóságot.

Megtanítja szeretni, alázatosnak lenni
minden és mindenki felé, mert kincs.
Legyél kincsem önmagad, mert akkor
elégedett és boldog ember leszel.

Legyél színes, mint a tarka mező,
szabad, mint sas fenn a szirteken.
Egyenes, mint a jegenye fenyő törzse,
kívánom boldog legyél gyermekem.

Hozzászólások (4 darab)