Bolyongó átutazó lehet csupán, ki embertársak sorsába gyakorta betéved, s utána elvész a tudatosTovább olvasom…
Rózsák között elhervadni, vagy meleg ajakon elolvadni. Hűsen simogatom szádat, lehűtöm verejték-orcádat.Tovább olvasom…
Alvó ablakunk pillái között búcsúzó holdfény kúszik át némán.Tovább olvasom…
Mindenkinek vannak titkai, ki a Földön él. Néma a száj, a csend sem beszél.Tovább olvasom…
Havas erdőnek mélyén élt egy ifjú fenyő, arról álmodozott, hogy fák közt ő a nyerő, hóborított ágai csillogtak a dérben, ám a szíve sajgott, sóhaja szállt a szélben.Tovább olvasom…
Az egyiknek palotái vannak. Számtalan. Szolgáinak serege. A másiknak még egy sárkunyhóTovább olvasom…
Hanyatló testem minden gyengesége te vagy. A perc, amely órákká érve korbáccsal kergeti elmém fürgeségét, a homokba. Oda rajzolja az ő gyermekét,Tovább olvasom…
A tudattal: hogy el kell, hogy múljak – antennáival bekapcsol szívem pitvarában a szorongás elmos, mint a megtörtént álom. Az elme kóros, ábrándos képzeteket vetítve ringat,Tovább olvasom…