Hanyatló testem minden gyengesége te vagy. A perc, amely órákká érve korbáccsal kergeti elmém fürgeségét, a homokba. Oda rajzolja az ő gyermekét,Tovább olvasom…
Alvó ablakunk pillái között búcsúzó holdfény kúszik át némán.Tovább olvasom…
Ahogy idősödök csendesebbé váltam, rájöttem mennyi időt elpazaroltam. De felébresztett ott bent az a pici hang, - lelked az, ami a legfontosabb.Tovább olvasom…
Eldobott cigarettavégek fekszenek mindenütt. Az utca kövén, a járdaszél közelében, a buszmegállóban és környékén, szétszórva, kihűlten, holtan.Tovább olvasom…
Az egyiknek palotái vannak. Számtalan. Szolgáinak serege. A másiknak még egy sárkunyhóTovább olvasom…
Az éjszaka tompa hangja fehér lepellel borítja a rőt levelű diófákat. Néhány csepp pára nyomjaTovább olvasom…
Havas erdőnek mélyén élt egy ifjú fenyő, arról álmodozott, hogy fák közt ő a nyerő, hóborított ágai csillogtak a dérben, ám a szíve sajgott, sóhaja szállt a szélben.Tovább olvasom…
Ma még Tied körülötted minden, Adhatsz belőle, adj hát, kinek nincs, mert jön egy nap, talán nemsokára, kihull kezedből minden földi kincs.Tovább olvasom…