A fenyő álma

Havas erdőnek mélyén élt egy ifjú fenyő,
arról álmodozott, hogy fák közt ő a nyerő,
hóborított ágai csillogtak a dérben,
ám a szíve sajgott, sóhaja szállt a szélben.

– Ha én is nagyobb lennék, mindenki csodálna,
mindenki hozzám futna, oltalmamra várva, –
a többi fenyő mosolygott, csendben sutyorgott:
– Fiatal még, testébe kevés tüskét hordott.

Reggel felébredve sok társát nem találta,
gyönyörű testüket a fejsze csonkra vágta,
álmodozni szép, de minden szépség mulandó,
mert mindenkit utolér majd a rideg való.

Hozzászólások (1 darab)