Ahogy idősödök csendesebbé váltam, rájöttem mennyi időt elpazaroltam. De felébresztett ott bent az a pici hang, - lelked az, ami a legfontosabb.Tovább olvasom…
Eldobott cigarettavégek fekszenek mindenütt. Az utca kövén, a járdaszél közelében, a buszmegállóban és környékén, szétszórva, kihűlten, holtan.Tovább olvasom…
Összekuszált, zsibbadt lelkünk még egyre kibogozhatatlan lebeg – de vigyázat, meglehetTovább olvasom…
Az éjszaka tompa hangja fehér lepellel borítja a rőt levelű diófákat. Néhány csepp pára nyomjaTovább olvasom…
Arc, mely hordozza a sebeket, melyek nem a felszínen léteznek, a lélek őrzi őket.Tovább olvasom…
Ma még Tied körülötted minden, Adhatsz belőle, adj hát, kinek nincs, mert jön egy nap, talán nemsokára, kihull kezedből minden földi kincs.Tovább olvasom…
A tudattal: hogy el kell, hogy múljak – antennáival bekapcsol szívem pitvarában a szorongás elmos, mint a megtörtént álom. Az elme kóros, ábrándos képzeteket vetítve ringat,Tovább olvasom…
Hanyatló testem minden gyengesége te vagy. A perc, amely órákká érve korbáccsal kergeti elmém fürgeségét, a homokba. Oda rajzolja az ő gyermekét,Tovább olvasom…