Arc

Arc, mely hordozza a sebeket,
melyek nem a felszínen léteznek,
a lélek őrzi őket.

Túl mélyek,
melyek az élet pályáján keletkeztek,
az idő sem tünteti el őket,
ott maradnak emléknek.

A rád irányuló tekintetek
téged néznek,
látják arcodon a ráncokat,
amik az életutadon keletkeztek,
mint egy sínpár,
amelyen végig kell menned.

Néha zötyög, zakatol, kanyarokat vesz,
emelkedők, majd lejtők jönnek.
Van, hogy szakadékhoz érsz,
félelemmel kelsz át rajta,
nyomot hagy a tudatodban.

Megállók is útba esnek,
újra indulsz, vissza nem térsz,
csak előre mész,
de azért van,
hogy egy kicsit visszanézel.

Alagutak is jönnek,
amelyben a fény elvész,
sötét pillanatokat hoznak,
az emlékeimben mélyen ott ragadnak.

Az út hosszú és fárasztó,
nyomot hagy, mint egy írás,
mint egy pecsét a papíron,
ami ott marad,
és látható lesz az arcomon!

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.