Vonat érkezik az állomásra, felhangzik az ismert dallam. Személyvonat érkezik a múltból. Rajta utazik gyermekkori énem.Tovább olvasom…
Nyírfák árnya alá álmodott és alkotott meg régi gazdám, mellettem egy mogyoróbokor, ha társaságra szomjaznám.Tovább olvasom…
Arcomon álmok aludtak el, vágyak hajoltak mélyre, szerelmek hagytak meleg vonalakat, s megtanultak hallgatni a fájdalmak.Tovább olvasom…
Az ember hinni, remélni, szeretni született, De méltónak lenni magához elfelejtett. Nem a világ változott, a szívek lettek fagyosak, Az igaz belső hangnál az egó egyre hangosabb.Tovább olvasom…
Ez a régi kert, múltam része lett, itt termelt a család mindent meg. Itt tanultuk meg tisztelni a földet, mely éltet, majd testünket fedi el.Tovább olvasom…
Az idő a múltat lepergette, a jövőt homályba burkolja, keressük, hol a kristályablak róla, átnéznénk rajta mindketten.Tovább olvasom…
Szavaimban sokszor nyílik szóvirág, Olykor életre kel vihar vagy napsugár. Érzéseim, gondolataim és álmaim, A mondatokból font szövegek szárnyaim.Tovább olvasom…
Jó lenne lassan megállapodnunk: Valami titkos jelenben, bizalmas kézfogásban, öntudatlan Morze-kódok védelmében, lefegyverző tekintetek kereszttüzében.Tovább olvasom…