A mennynek nyitva kapuja, Őrzi égiek angyala. Lelked ismeri az utat, Fentről hoztad át a múltat.Tovább olvasom…
Lásd tekintetét, mely Tejúton átragyog! Úgy mondd, nem hallod:Tovább olvasom…
Nézem a tükröt, felém fordítva tartva, Ki feslik benne, borvörös csókjával rajta? Ki lehet a kémlelő szeplőtelen arca, Kinek éjjel-nappal szemétTovább olvasom…
Elhagytál, Isten, árnyad rám borult, Csönded mélyén reszket még a múlt. A fény kihűlt, mint elfeledt imák, S az álom szélén sírba vár a világ.Tovább olvasom…
Ti vagytok, kik láttátok a hajnalokat, s most szelíd alkonyfényben pihentek, szemetekben múlt századok ragyognak, ráncokban annyi út, annyi emlékezet.Tovább olvasom…
Ez a régi kert, múltam része lett, itt termelt a család mindent meg. Itt tanultuk meg tisztelni a földet, mely éltet, majd testünket fedi el.Tovább olvasom…
Negyven felé útnak indulsz valamerre nekivágsz, Negyven felé már nem tétlenül remélsz és hezitálsz.Tovább olvasom…
Elegem lett már a múlt emlékeiből, Miért is sírom vissza a tegnapot. Elegem van most a jelenből.Tovább olvasom…