Régi képek közt halad a fény, mintha idő simítaná végig könnyedén. Elkopott sarkok, repedt keretek, mégis él bennük minden szeretet.Tovább olvasom…
Fényképekbe zártam a múltam, Sokszor változott az életutam. Voltak nehéz, rögös percek, Már visszatérni nem tervezek.Tovább olvasom…
Advent halkan lép be, mint hajnal előtti pirkadat, ahogy a hideg ablakon át beszivárog a remény. A gyertyák fénye még csak pislog, de már tudjuk: valami régi, valami biztos úton van felénk.Tovább olvasom…
Nézem arcomat, mint egy könyv két lapja. Jobb felén múltam, bal jövőm tiszta lappal. Múltamban ezer fájó seb és szó karcolta lapjait, Mit lepergő könnyeim se tudtak tisztára mosni.Tovább olvasom…
Az idő a múltat lepergette, a jövőt homályba burkolja, keressük, hol a kristályablak róla, átnéznénk rajta mindketten.Tovább olvasom…
Köd ül a fákon, az est leszáll, a hold olyan, mint repedt tükör. Szívemhez simul a sötét árny, és bennem dübörög az idő.Tovább olvasom…
Ülj ide mellém, ülj ide kedves, Ki tudja meddig lehetek veled. Nézd e csodálatos látványt, Ahogy alkonyatkor a nap alászáll.Tovább olvasom…
Üveglap a falon, hátán ezüsttel megmutatja ki voltál, mikor belenézel. Tekinteted a múlt képe,Tovább olvasom…