Vége, nincs tovább, halkan súgta szád, és a küszöbön túl már más fény hívogat. Szívem, bár hangtalanul, utánad kiált, ne hagyj rám csöndet s néma napokat!Tovább olvasom…
Volt idő, amikor tükörbe nézni fájdalmasabb volt, mint elfordulni.Tovább olvasom…
Ülök a szemétdombomon, jó lenne összekaparnom magam, bár kilátástalan a sorsom. Segítő karok maguktól lehullnak,Tovább olvasom…
Mennyi ősz haj, mennyi változás! Mégis a hangulat, az összenevetés. Mennyi sors, öröm, megpróbáltatás, mégis ugyanaz maradt a legendás 8.b...Tovább olvasom…
Orgonavirágban összeölelkeznek lelkem zugaiban megsárgult emlékek:Tovább olvasom…
Nézem arcomat, mint egy könyv két lapja. Jobb felén múltam, bal jövőm tiszta lappal. Múltamban ezer fájó seb és szó karcolta lapjait, Mit lepergő könnyeim se tudtak tisztára mosni.Tovább olvasom…
Oly hidegre ébredtünk ma, ablakokon jégvirágok szorosan egymást utánozva kapaszkodnak az üvegfalon.Tovább olvasom…
Ott felejtettél egy pillanatban, ahol még hittem benned, talán. Azóta fájó és üres csend van, mint egy terem, amit elhagytál.Tovább olvasom…