Nagymama barázdái arcán mint térkép, sok évszakot bejárva, már sok történetet suttog ujjhegyeinek mozdulatában.Tovább olvasom…
Rózsafüzérrel kezemben Könyörgő szavam szemezgetem Miért van ilyen sok szenvedés? Magamban kérdezgetemTovább olvasom…
Míg anya a párnát hímezte, mama libák tollát fosztotta. Ha elkészül – mondták –, tiéd lesz hozományba.Tovább olvasom…
A nő a hajnal első fénye, beragyog mindent, a lénye, meleg ölelés egy hűvös estén, otthon, ahová mindig visszatérsz.Tovább olvasom…
Porcelánbaba arca, csak virít hófehéren, aranymáz csillog rajta virágfüzér körbefonja.Tovább olvasom…
A nagymama nagymamaként szeret. Most nem ő a szülő, ő szeme helyett, szívével néz gyermeke gyermekére. Szíve szeretettel, szeme könnyel telve.Tovább olvasom…
Nagymamám mindig arról mesélt, Nem a szépség fő erény. Mikor gyerek voltam, Eme mondatával nem foglalkoztam.Tovább olvasom…
Nagymamám háza volt a csodák palotája, kis patak mellett csendben állva. Kicsiny kis ablakán a napsugár játszik, szívembe melegség költözik.Tovább olvasom…