Porcelánbaba...

Porcelánbaba arca,
csak virít hófehéren,
aranymáz csillog rajta
virágfüzér körbefonja.

Az idő már kikezdte,
nem maradt karctalan
porcelán arc repedése,
viharhegek tükrözése.

A holt anyag csak öregszik,
míg az élő elevenen növekszik,
növekedése ugyan megáll,
addigra a porcelán porlik már.

Talán kiszolgált egypár nemzedéket,
nem képzett hosszú emléket,
a baba már rég szétesett,
de kitől kaptad – drága néked.

Ráncos arcú nagymamád
gondolatban megtalál,
életszőtte ráncai kisimulnak,
emlékeidben porcelánként virulnak.

Hozzászólások (4 darab)