Ébred lassan a tavasz, hosszú volt a tél. A természet ébredése szépet és jót ígér. Új reménnyel tele, várja az ébredést, lelkünk is így várja, az újjáéledést.Tovább olvasom…
Egy napsugárnak támadt öröme a földi virágos kertben járni. Színes réten illatok özöne ölelte át, mire lehet vágyni.Tovább olvasom…
Hol vagy tavasz? Gyere már! Hiányzik az első napsugár!Tovább olvasom…
Friss, zöld, hűvösen jószagú lélegzet. A napsugár most csak engem kényeztet. Átkukucskál a falombon, padra ültet. Becsukja szememet, arcomon bizserget.Tovább olvasom…
Csilingelő gyöngyvirágok, selymes-hímes tulipánok, hosszú sorban gyülekező, mosolygó nárciszok, mint felszállásra készülődő sárga pillangók. Kék csengettyűs, fürtös jácintvirág,Tovább olvasom…
Lengedezik már a szél, Lágyan üzen. A hó alól Hóvirág bújikTovább olvasom…
Még, ha kitekintek ablakomon, jeges a világ, De szívem már lassan éledő tavaszt vár. Madárcsicsergéses, derűs hajnalokon, Ahogy rózsaszín köntösben a Nap felragyog.Tovább olvasom…
Nem akarok felébredni, benned akarok elmerülni, ábrándozom a szerelemről, mint dalos pacsirta kedveséről.Tovább olvasom…