Tavasz - Harang

Rábai Gabriella

Csilingelő gyöngyvirágok, selymes-hímes tulipánok,
hosszú sorban gyülekező, mosolygó nárciszok,
mint felszállásra készülődő sárga pillangók.
Kék csengettyűs, fürtös jácintvirág,
..köszönöm, hogy nekem nyíltál!

Most nem történhet semmi rossz, hiszen újra üt a pulzus!
Rügyet hajt a tavasz, gyümölcsöt érlel a nyár,
nekünk dolgozik most minden napsugár!

Tintakék, szégyenlős ibolyák!
Üde-hűs illatában fürdik az erdő, énekel minden madár!
Orgonaág! – A szívem annyira fáj! Nekem mindig te voltál
az Anyák Napi „szeretlek” virág!

Az idő könyörtelen! Nincs kivétel.!.. Ám a perc lassan lépdel.
Utolsó órában, a legutolsó napon, elfáradt a
Talpa Magyar-om!
Kék fátyolban leng az éjjel, csillagfüggöny nyíljon széjjel.
Maradj velem, az én csendemben, ne szólj! –
– És ne válaszolj! – Ha kérdeznélek.

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.

Jelentkezz be, hogy hozzászólhass a vershez!


További hasonló versek a Tavasz témájú versek közül: