Távollátó szemüvegem keresem én Mint vakond, ki földkupac fölött szerte néz Nem találom, hová is tettem de gondolatban már messzire tekintettem.Tovább olvasom…
Milyen szépen éledezik minden, A természetnél szebb nincsen, Friss virágillat, madarak éneke, Ébredező napsugár melengető fénye.Tovább olvasom…
Mikor a világ megáll egy pillanatra, Mikor a perc benne marad egy röpke pillanatban, Mikor nem számít, hogy menni kéne, Mikor egy kézfogás is elég lenne.Tovább olvasom…
Mikor újra itt a tavasz Kertem alatt csendben jár Szeretettel átölel, s körbefonja vállam Arra kér, hogy újra világot lássak.Tovább olvasom…
Álmomban egy furcsa helyen jártam, Köd derengett a felhős, holdas tájban. Sötét volt, szürkeség, színtelen világ, Nem jártam még itt, de érdekel, mi vár.Tovább olvasom…
A szűrődő fény megölel, meleget áraszt az erdő hűvösében, a magas fák közt a szellő, is szelídebben beszél.Tovább olvasom…
Tavasszal találkoztunk te és én, mi ketten, Szemed magába zárt, éreztem: tetszem neked. Pillantásod megigézett a kék kikeletben, Napsugár mosolygott ránk szikrázó fényében!Tovább olvasom…
Érezni akarom csókos remegését a tájnak, Rügyező bimbó sóhajtását a tavaszi határnak. Látni nyíló színtiszta fehérjét hóvirág sziromnak, Lüktető nedveit keringeni ágaknak, bogaknak.Tovább olvasom…