Lágy fény szivárog át az ablakon, csendben aranyló porcicák táncolnak, amikor átölel, megszűnik az idő és tér, s a hétköznapi gondok szertefoszlanak.Tovább olvasom…
Midőn csendesen búcsúzik a szelíd est, szorosan követi, nyomában lépked, a titokzatos éjszaka. Koromfekete leple alattTovább olvasom…
Néha a lélek nyugalomra vágyik, Kell a csend, hogy megtaláljam magam. Néha a szívnek már semmi sem számít. Kell, hogy halljam a saját szavam.Tovább olvasom…
Egy kis sziget ahova vágyom, sziget az azúrkék tengeren. Gyümölcsök, színes virágok, egy aprócska kőből épült ház.Tovább olvasom…
Már nem érdekelnek a suttogások, A hátulról jövő pusmogások. Az okítások, mit, hogy kellene, Eldöntöm nekem mi az, ami tetszene.Tovább olvasom…
Elvágyódom én a Balaton partra A domboldalon pihen az ég alja Aranyló szegéje fénye az égnek Most a mennyország is bíborfényes.Tovább olvasom…
A legjobb barátom a csend, Mindig akkor jön, amikor kell. Tudja, hogy rá van szükség, A világ zajától ő az, aki megvéd.Tovább olvasom…
A nőt az angyalok őrzik Szívét szeretettel töltögetik Szépséges fényben pompázik Két karjában a világ is hintázik.Tovább olvasom…