Néha kell

Néha a lélek nyugalomra vágyik,
Kell a csend, hogy megtaláljam magam.
Néha a szívnek már semmi sem számít.
Kell, hogy halljam a saját szavam.

Néha a napok is egyhangúan telnek,
Túl sok a rohanás, de időnk túl kevés.
Néha a léptek sehová sem vezetnek,
Mit ér az egész, ha megremeg a kéz?

Néha minden aggaszt, elárasztanak a gondok,
De mégis miért nem élvezem az életem?
A nagy kapkodásban én mindent elrontok,
És rögtön magához hív a félelem.

Néha kell a mélység, hogy jobban megtudjuk becsülni
Az életet, mely nekünk megadatott.
Néha meg kell tanulni felülkerekedni,
Mert csak így lehetünk testben és lélekben szabadok.

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.