Nyugalom ül a vállamon, mint alkony a dombok fölött. Egyedül vagyok – mégis együtt az erdő neszével,Tovább olvasom…
A reggeli bágyadt napfény, bekukucskált az ablakon. Kicsalogat az erkélyre, mely nekem a nyugalom szigete.Tovább olvasom…
Midőn az éjszaka gondos anyaként fekete takarójával betakarja, s kezével gyöngéden megsimítja, álomtól elnehezült fáradt, égő szemétTovább olvasom…
Midőn az éjszaka befedi fekete takarójával, s gondos anyaként kezével gyöngéden betakarja, álomtól elnehezült fáradt, égő szemét az ablakoknak,Tovább olvasom…
Hétfő, egy nap a hétből, egy egyszerű, nem különleges, bár a hetet nyitó első, de mégis inkább szürke, színtelen nem a legszebb,Tovább olvasom…
Ráncok mélyítik egykori arcát, Elvesztette bőre hamvasságát, Fiatalsága felette gyorsan elsuhant, Magányosan őrlő öregkor rázuhant,Tovább olvasom…
Még téblábol a hajnal, indul a nap, a készülődéstől hangos a reggel. Szokások nőttek ki az évek alatt, dolgát végzi mindenki, nem vesztegel.Tovább olvasom…
Aranygombos Telkibányán szívek dobbannak Erdő közepén fák oltalma Patak csordogál rozsdás és tiszta Hegyi forrás vize szomjamat oltja.Tovább olvasom…