Szeptemberi hétfő

Hétfő, egy nap a hétből, egy egyszerű,
nem különleges, bár a hetet nyitó első,
de mégis inkább szürke, színtelen
nem a legszebb,
messze nem a legkedveltebb.
Mindenki kedvenc napját,
a vasárnapot követő első, munkában töltendő
s, mint ilyen, közutálatnak örvendő.

És ha azt mondom, hogy mégis,
e nap nálam a kedvenc, legalábbis szeptemberben,
kételkedve fogadod, tán el sem hiszed,
hogy ez igaz lehet.
Pedig ez mégis igaz, és nincs is ebben
semmi csodálnivaló.
Hidd el, könnyen a hétfő ilyenné tehető!
S hogy ez valóban így legyen,
nem kell mást tenned,
csak fogadd meg tanácsom, s tégy emígyen:
Felejtsd el kis időre zárt világát szobádnak,
hagyd ott, s menj ki a szabadba!
Fogj egy széket, tedd ki a napra, ülj le rá!
Emeld arcod az ég felé, a magasba,
hagyd, hogy a napsugarak simogassanak!
Élvezd künn a napsütést, a csendet és nyugalmat,
s meglátod magad körül, mint egy láthatatlan varázsütésre
egy egészen más, megváltozott, megszépült világot,
egy szemed előtt megvalósuló
varázslatos hangulatot, a színessé lett
szeptemberi hétfő csodáját találod.

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.