Elhalványul a hajnal fénye, Ám a szívem őrzi minden lépted. Nem vett el tőlem az elmúlás, Láthatatlan lett a lényed.Tovább olvasom…
Szemedben törnek tükör-fények, a csend hajlik, s többé nem félek. Fűszál sarjad, az égbe szökell, karodban tágas a tér, ha engem ölel.Tovább olvasom…
Én csillagom, Esthajnal, égő tüze a sötét éjnek. A legszebb ékszere a fénylő égnek. Túlragyogod a társaid,Tovább olvasom…
Élünk a Földön több millió ember közt, és te egy vagy a sok közül. Elválaszthatatlanul élünkTovább olvasom…
A tűz és a jég egy szempillantás alatt szerelmesek lettek kezük látványában.Tovább olvasom…
Idők végtelenjén, a kezdet végén, a vég kezdetén, a Nap éjjelén,Tovább olvasom…
Kopott feketébe öltözött lelkem, ég és föld között csak a magány lebeg, nincs csillag, mi hozzám vezet, a sötétség köpenye alatt én elvesztem.Tovább olvasom…
„Áldott csodáknak tükre a szemed”, akarom, tudd, még mindig szeretlek. Hamvadó parázs már amit érzünk,Tovább olvasom…