Örök búcsú fehér rózsával

Elhalványul a hajnal fénye,
Ám a szívem őrzi minden lépted.
Nem vett el tőlem az elmúlás,
Láthatatlan lett a lényed.

Suttog a szél, csendet őrzi,
Csillagként élsz az éji sötétben,
Minden emlék a szívemben él,
Sosem vész el.

Bár kezem nem érint többé,
Hisz időn túl vársz, én ott
Leszek, ha újra hívsz halkan.
Most könnyű szellőként hozzád

Simulok, mint alkonyi fény, mi csendben ragyog.
Nem zárhat el Tőled sem idő,
Sem távol, hisz szívünk egy ritmusban
Dobbant, míg éltél, s örökké.

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.