A felszín alatt – látlak Látom csillogó tekintetedben, Ott van az öröm és a bánat. A csend körülölel,Tovább olvasom…
Titokzatos személyed Feketére festetted két szemed Eltakarja tekinteted fényét Ballépéseidnek összes szégyenétTovább olvasom…
Vele a csend is őszinte beszéd, Nincs többé gát és zárt kapu, Kitárul előttem a tiszta vidék, S a lelkem sem lesz szomorú.Tovább olvasom…
Megszólal a lélek gitárja, Hangjában most vad érzelmekkel. A szívbe hulló könny szikrája Bámul reménykedő szemekkel.Tovább olvasom…
A szél olyan, mint az élet, Nem veszed észre, csak ha tovalibben. Mikor veled van, hangtalan, Mikor elillan, űr marad.Tovább olvasom…
Az emberre egyre szűkebb kabátként feszül rá az érvényesülési vágy; az exhibicionista, felszínes mozgolódás,Tovább olvasom…
Mosolyog a szívem, miért ne tenné? Búsultam már eleget, könnyeim jöttek, mint tengerek. Kinevettem a múltam,Tovább olvasom…
Lám ma is világít még a Nap: Ontja milliárd lakosú csillagok erdejében pisla fényeit az üstökös.Tovább olvasom…