Közelítőn, félúton, immár vészesen a negyvenhez. Egyre morgósabb, türelmetlenebb, Sziszifuszi kődarabként szemlélődöm. Többé-kevésbé még egészségesen,Tovább olvasom…
Szánalmas tollpihe – annyi se sok –, a tudatos magány novembere jár át,Tovább olvasom…
Kifelejtett élet-mozaik rohan egyre felénk, mint aki javában – késések miatt – siet.Tovább olvasom…
A nyári bimbózó romantikus reggel, akár egy színes fátyol, most még tigriscsíkokra szakad; szálasan foszlik el önmagárólTovább olvasom…
Minden korban ez a láthatatlanságig kifeszített, merev, zuhanó repülés, melybe az ember önkéntelen,Tovább olvasom…
Mindennapok közüzemi számlái, vándorolni kész, kézen-közön elkótyavetyélt végrendelet-szerződések:Tovább olvasom…
Egy adott civilizáció plasztikműtétjei már oly összkomfortos otthonossággal bírnak itt lent,Tovább olvasom…
Még hallgatni kénytelen egyre idő-lakatok néma kattogásait, homlokának kitaszított,Tovább olvasom…