Elsuhant a szerelem a végtelen térbe, nyomtalanul talán, csak lelkem mélyénTovább olvasom…
A természet oly csodálatos – a sebben is él. Kivágott törzs áll a fény alatt,Tovább olvasom…
A szavakat addig birtokolod amíg veled vannak, Ha kimondod, azzal már másnak átadtad. Csak egy dolgot bánhatsz meg, Ha kimondottá teszed.Tovább olvasom…
Amikor végig sétáltam a rózsák kertjében, A Nap felkelt a színes felhők között. Pillangók jártak táncot világról-világra, Visszaemlékeztem a múltamra.Tovább olvasom…
Bűnöm nyoma égeti lelkem, Forró-vörös cseppel festi meg testem, Sápadt arcomra színeket visz, Megbánásnak szilánkja belémhasít.Tovább olvasom…
Volt idő, mikor csendben sírt az éj, S bennem tombolt ezer régi kép. A múlt harcolt, mint jégbe zárt szavak, S a szívem mélyén fájó álmok sírtak.Tovább olvasom…
Ahol a hajnal lassanként kibomlik, és a fény még félve lép a fák közé, ott moccan már valami halk bizalom, egy sóhajnyi ígéret az ég felé.Tovább olvasom…
Hiányod izzó seb, mely bennem lüktet, Mégis Te vagy a fény, mi átég minden sötéten, Szerelmem lángja sosem huny ki, Parazsát őrzöm, míg újra átölel a csönd mögött.Tovább olvasom…