Ma még Tied körülötted minden, Adhatsz belőle, adj hát, kinek nincs, mert jön egy nap, talán nemsokára, kihull kezedből minden földi kincs.Tovább olvasom…
Egy régi kép visszarepít a múltba, hó borít be teret, utcát a városban. Dermesztően fagyos, metsző a hideg, egy ember a téren át éppen fát cipel.Tovább olvasom…
Hirtelen csapott le a dermesztő tél, Sokan csak túlélni akarnak. Az ember ilyenkor mit is remél? A tettek a fontosak, nincs helye szavaknak.Tovább olvasom…
Zord tél idején, Sok ember nagyon fél. A hideg elleni küzdelem Nem a legkönnyebb halálnem.Tovább olvasom…
Oly sokszor azt éreztem, hogy elhagyott a hitem. Reménytelen életem, nyugtalan a szívem.Tovább olvasom…
Hamuszürke, borongós hideg tél lett, köd köti össze a daraszemcséket. Zúzmara feszíti a faágakat, akkora teher, hogy itt-ott leszakadt.Tovább olvasom…
Egy apró gesztus aranyat ér, Adni is és kapni is mesés. A mai világban hőstett a gondoskodás, Egy apró szó, egy ölelés, egy kis támogatás.Tovább olvasom…
Az utca havas, csendes és hideg, egy ember kuporog a fal mellett. Olyan apróra húzza össze magát, hogy észre se vedd nyomorúságát.Tovább olvasom…