Hideg tél

Egy régi kép visszarepít a múltba,
hó borít be teret, utcát a városban.
Dermesztően fagyos, metsző a hideg,
egy ember a téren át éppen fát cipel.

Most itt vagyunk a jelen időben,
hó és fagy vesz mindent körbe.
Emberek fáznak, kályháik hidegek,
tehetetlen dühük fűti fel őket.

Egyre nehezebb lett az emberek élete,
van, aki dőzsöl, van, ki éppen teng-leng.
Ne menj el szótlanul, érzéketlen szívvel,
nem tudhatod, miért szorul segítségre.

A tél kemény, hideg, olvadjon fel jégszíved,
ha segítségre szorulva kérőn néznek rád.
Legyél irgalmas, szánd meg a rászorulókat,
Jézus is azt mondta: adj a rászorulónak.

A meleg szobában kandalló tüze pattog,
szíved összeszorul, hisz oly sokan vannak,
kinek meleg kabát se jut – tudom a választ:
minden ember saját sorsának kovácsa.

Ártatlan gyermekek sokasága fázik,
nem takarja be őket puha pehelypaplan.
Ha tudsz, kérlek, segítsd meg őket,
adj, ha tudsz, a sok szenvedőnek.

Hozzászólások (1 darab)