Hattyúk a télben

Buglyó Juliánna

Hamuszürke, borongós hideg tél lett,
köd köti össze a daraszemcséket.
Zúzmara feszíti a faágakat,
akkora teher, hogy itt-ott leszakadt.

Görbén csillog már tükörfény a vízen,
vészesen közeledik itt a hideg.
Árválkodva úszkálgatnak a hattyúk,
kereséshez lehajtva hosszú nyakuk.

Vízből szereznének maguknak étket,
a csőrükkel kopogtatják a jeget.
Mi lesz veletek, szépséges madarak,
jut-e télire nektek finom falat?

Jéglemez alatt maradt sok táplálék,
hozzájutásához kevés a szándék.
Ha tartósan nem olvadozik a jég,
várható-e valahonnan segítség?

Bízzatok bátran a jó emberekben!
Készülnek eszközökkel felszerelve.
Lékeket hasítanak szerte a fagyon,
jöhet aztán egyszerű vigadalom.

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.

Jelentkezz be, hogy hozzászólhass a vershez!


További hasonló versek a Természet témájú versek közül: