Életünk színpadán életünket játsszuk Van, hogy teli szívvel színeseket álmodsz Máskor sírás marja torkodat S van, hogy megszólalni sem tudsz, némán hallgatsz magadban.Tovább olvasom…
„Ugye abbahagytad?” – kérdezi anyám. Meghallom, már sírásra konyul a szám. Tudom, neki az igazat nem vallhatom, inkább emelt fővel elsunnyogom.Tovább olvasom…
Ágyam mellett sokat sírt, Énértem mindent kibírt. Engem mindig szeretett, Nagyon ritkán nevetett.Tovább olvasom…
Csak álltam ott lehajtott fejjel, arcomat tenyerembe hajtva. Sírás rázta egész testemet, felettem sirályok szálltak.Tovább olvasom…
Mi lenne, ha kimondanám? Kimondanám, hogy mi a baj, de olyan felesleges,Tovább olvasom…
Még csak huszonegy volt, fiatal lány. Haja ében, teste nádszál.Tovább olvasom…
Szemedre könnyfátylat von a bánat, hogy a sírás gyógyírként enyhülést, s feledést hozzon a keserű csalódás ejtette sajgó sebed fájdalmára.Tovább olvasom…
Szememmel táncolt a szemed, beszélt hozzám, ölelkezett, sírás, csend, szigor, révület: csak ketten, szemem és szemed.Tovább olvasom…