Mi lenne ha...

Mi lenne, ha kimondanám?

Kimondanám, hogy mi a baj,
de olyan felesleges,
hisz csak a boldogságot játszom,
és ez tetszik neked.

Régen, mikor még oly kedves
és szerető voltál,
talán még te magad is elhiszed,
hogy így tökéletes az egész.

De mi értelme a szenvedésnek,
ha mindig itt kötünk ki?

Én szeretnék úgy tekinteni rád,
mint a megmentőmre,
az én hercegemre.

Mint augusztus 10-én fogalmaztam:
„Azóta folyamatosan szerettem bele,
de nem ám a külsejébe,
hanem az órák hosszan tartó telefonálásába,
a védelmezésébe,
a figyelmébe,
a tiszteletébe
és a sok hülyeségbe.”

Na, erre vágyom:
a figyelemre,
a gondoskodásra,
egy-egy kedves szóra.

Erre napok óta csak sírok.

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.