Jó volna látástól megbokrosodottan elvakulni, s hinni, hogy üledékes holnapok aljas, kacagó napsugarába botlik az, ki arra érdemes. Köhögtetős, dércsípte ködökönTovább olvasom…
Meleg aszfalton arcom. Vesztes a harcom? Mar a fájdalom, a megváltást várom.Tovább olvasom…
Aki a csillagokat az égre rakja, bánatos szívéből adja millió fájdalmát, rejt minden felrakottTovább olvasom…
A város fölött a holdat láncra verték – hogy ne világítson túl sok reményt. Összehúzták az ég sűrű köntösét. Lent az utcákra rágörnyedt a Sötétség.Tovább olvasom…
Azt hittem látlak, pedig nem voltál. Azt hittem igazat szólsz, pedig hazudtál.Tovább olvasom…
Oly rejtelmesnek tűnik-e világ Sötét árnyak a fák mögött Különös hangok megzörrennek Ki élhet-e félelmetes helyen?Tovább olvasom…
Öröklétbe fagyott szavak dörömbölnek időn át, újraéledt a sötét múlt meghalt már a szép világ.Tovább olvasom…
Kezdődik már minden elölről s újra! Vagy a frissen-fixen tartott hazai nyugdíjas fizetés-lázadások robbannak fel vagy éppen vesznekTovább olvasom…