Fekete-fehér az este, szürkén nyúlik el, a lámpafény hűségesen őrzi a helyet. A vasnak dőlve szívdobogva figyelem, a csendből remény nő ki vagy félelem.Tovább olvasom…
Egy keringő volt, amivel kezdtük az életünk. A lépéseivel körbe jártunk ezer és még több utat.Tovább olvasom…
Ólmos, nehéz ez az este, Köd pihen az ősz vállán, Fáradtan piheg a teste, Dér lélegzik szakállán...Tovább olvasom…
Hollók vájják az ég kékjét. A szép nagy posztót széttépnék . Nem hagyják ezt az Istenek, egyre feljebb emelkednek.Tovább olvasom…
Isten nélküli élet. Az az, amit most élünk. Élünk? Szenvedünk!Tovább olvasom…
Tél van. Sötét fekete égbolt. Korán bealkonyul. Sötét, fekete égbolt, egyetlen csillag se gyúl.Tovább olvasom…
sem kőszikla sötétség neki nem határ olyan ő mint a szerelmes férfi nincs akadály mit le nem győzneTovább olvasom…
Lassan kifakul a város, szürkébe oldódik a fény, az est fáradt, hűvös, álmos, utcákról menekül a remény.Tovább olvasom…