Unod hallani? – én élni unom, nap mint nap ugyanazt cipelem magamon. Mosoly az arcon, némán hazug, szívem alatt már omlik a zug.Tovább olvasom…
Az aranyló május feketébe hajlott, amikor kiléptél az ajtón. Édeskés illatod volt az egyetlen, amit magad után hagytál.Tovább olvasom…
Dobban a szív, oly mostohán dobban, Még csillan a szikra, mely a szemedben ott van, Lebben a fátyol, a kő kövön koppan,Tovább olvasom…
Te csak mentél egyre messzebb Nem számított, hogy a szívem sebzett Hatalmas űrként bolyong egyedül Néha a szív is magányba menekül.Tovább olvasom…
Ha tudtam volna, hogy a végén minden tönkremegy, akkor is akarnám, hogy velem kezdj. A történetet, nem én írom, csak visz magával.Tovább olvasom…
Valami történt, valami elmúlt. A felejtés nem segít, lelkem támaszt nem nyújt.Tovább olvasom…
Nem kell már a csókod, nem ízlik! Nem érzem üdeségét egészen az utóízig, Besároztad szűz-fehér szerelmünket, Kacérkodtál buja éjjel, becsaptad szívem!Tovább olvasom…
Hirtelen hullott darabokra minden, Lelkem meggyötört, összetört a szívem. Darabokra hullott minden egyes álmom, A tűz felégette az egész világomTovább olvasom…