Egy padon ülök magányosan, Gondolataimba merülök mélyen, pontosan. Szocialista korszak maradéka, Mellettem terjeng a borszag árnyéka.Tovább olvasom…
Anyám szajha volt, apám rab. E frigyből lettem én: Arabrab. Arabrab – Barbara.Tovább olvasom…
E mostani hitvány, közöny-kor – félő –, talán már nem jegyzi sehol az egyszerű emberek szerény,Tovább olvasom…
Az egyiknek palotái vannak. Számtalan. Szolgáinak serege. A másiknak még egy sárkunyhóTovább olvasom…
Rózsafüzérrel kezemben Könyörgő szavam szemezgetem Miért van ilyen sok szenvedés? Magamban kérdezgetemTovább olvasom…
Megint a kölcsönkapott, szánalmas ígéretek, alattomos áskálódások. Megint a feszélyezett közhelyek, kínos keresztkérdések agymosottTovább olvasom…
Éltem hullámzó életet. Láttam különös fényeket. Olykor jártam üres zsebbel, de nem uralt a szégyen.Tovább olvasom…
Szürke, januári nap A vasútállomásra igyekszem Még a hideg eső is rákezd, Ráveszi az embert, hogy siessenTovább olvasom…