Hideg szél fúj, a fák is sírnak, vékony ágaik földig hajolnak. Szél dala száll, táncra hívva, csodák jelzik, érkezik a tavasz.Tovább olvasom…
Fúj a szél, és nem kér bocsánatot. Végigsöpör a dombon, belekap a fűbe, meghajlítja a fát, és szétszór mindent, ami útjába kerül.Tovább olvasom…
Levelek hintáznak a szélben Olyan vidáman és szépen, Mint gondtalan gyermekek Bomolnak a játszótéren.Tovább olvasom…
Nézem, amint a fák lombjai Lassan a szürke ködbe vesznek. Előttem csintalan napfény fut, S egy új irányt vesz az élet.Tovább olvasom…
Fekete tollak rajzolják a fehér csendet, tél szívében lépked három vándor. Fagyott ágak alatt él a kitartás, a szél csak jár tovább a tájon, hang nélkül.Tovább olvasom…
Kétségbeesetten kereslek a magányos fűszálban, a süvöltő szél szavában, a szerető szívek dobbanásában,Tovább olvasom…
Lehajol a fény vállunk csendjéhez, s a nap szívünk ritmusával kérked, ajkunk forró csók nyomán megremeg, s az érzésben lubickol fesztelen.Tovább olvasom…
Szél ringatja a fákat, dalolnak a madarak. A Nap is nyugszik, fáradt. A mókusok alszanak.Tovább olvasom…