A fény ujja a lombok között játszik, arany port szór a víz fodraira, és a vízesés fehér fátyla szelíden öleli a köveket.Tovább olvasom…
Keleten vérrel van festve az ég. Férfiak sikolyát sodorja szél. Nincs maradás bús búzakalásznak, Vad emberek csak egyre vadásznak.Tovább olvasom…
Csípősek a reggelek, délutánok sem melegek, ősz dereka közeleg.Tovább olvasom…
Fekete tollak rajzolják a fehér csendet, tél szívében lépked három vándor. Fagyott ágak alatt él a kitartás, a szél csak jár tovább a tájon, hang nélkül.Tovább olvasom…
Az év utolsó virágai nyílnak, halvány lámpafénynél mesét mondanak: mesélnek szép kikelet csodáiról, szerelmesen illatozó nyárról.Tovább olvasom…
Elhalványul a hajnal fénye, Ám a szívem őrzi minden lépted. Nem vett el tőlem az elmúlás, Láthatatlan lett a lényed.Tovább olvasom…
Átsétált az ősz az erdőn, halvány pír futott végig arcán. Színesre festve a fákat, elhalkult az erdő, csend van.Tovább olvasom…
Lassan csendes vizekre érkeztél, itt lehorgonyozhatsz a stég mellé, életed csónakja finoman ring, világ szélvihara itt nem érint.Tovább olvasom…