Hajnali derengés az erdő mélyén, A szél suhogva borzong, Tépi a fák leveleit. Nem szép ilyenkor az erdő.Tovább olvasom…
Üvölt, visít, felzúg a szél fáknak ágát bontja, Tombolva tört tövisderék bokrok földi kontya.Tovább olvasom…
Hideg őszi napok után, Még egy utolsó hőhullám, Mit felhevít a napsugár, Majd végleg elköszön a nyár.Tovább olvasom…
Az orgonák alatt sétáltam reggel, Alatta állva az eget lilára pettyezve. Fodros szirmokat hozott a szél, Az áprilisról illatosan mesél.Tovább olvasom…
Az öreg, erdei fák alatt Tanyát vert pár ifjú galóca. Egy ágon ülve nézelődik Három langaléta kabóca.Tovább olvasom…
Nézem, amint a fák lombjai Lassan a szürke ködbe vesznek. Előttem csintalan napfény fut, S egy új irányt vesz az élet.Tovább olvasom…
Táncolok az éjben, mikor csillagok ragyognak, Mikor az árnyak szabadon mozognak. Táncolok hajnalban, mikor a Nap bontogatja sugarát, S betakar a fénye, mint aranyló nagykabát.Tovább olvasom…
Furcsa fényben tép a szél Ruhámba kap, szerteszét Ádáz világ szomjasan nevet Hová cibál, most remegek.Tovább olvasom…