Távoli vidékről…, Oly messziről jöttem, El is estem sokszor, S vihar dúlt köröttem.Tovább olvasom…
Fenséges hegyeim, oh, messzi bércek, lélekben mindig odavágyom titkon. vagytok ti őrzői tündérmeséknek, hol ezüstös hó csillog ormaidon.Tovább olvasom…
Nesztelenül, lábujjhegyen érkeztél meg, ó, várva várt a tavasz! Langyos esőben tisztára mostad magad alatt a szürke havat.Tovább olvasom…
A Föld még hideget őriz, nedves súlyt, te már ott hajolsz a sötétből elő. Mintha a tél tenyeréből emelne ki egy lassan melegedő fény.Tovább olvasom…
A Nap sugarai lágyan érintik a földet, Ébred a természet, mi adhatna többet? Lassan fellélegzik, téli álmából ébred, Minden virágba borul, így fest szép képet.Tovább olvasom…
A szívem lassan dobban, fájdalomtól lassan robban, elfáradt, tele lett sebekkel, szomorú, fájó reményekkel.Tovább olvasom…
Miért igaz még mindig, hogy pókhálófényben vergődnek fejem felett ezüstnyílvesszős csillagok?Tovább olvasom…
Nem csak virágok nyílnak ma, hanem szívek, csendben, halkan. Lépteid nyomán fény fakad, mindenben lélegzik általad.Tovább olvasom…