Fenséges hegyeim

Fenséges hegyeim, oh, messzi bércek,
lélekben mindig odavágyom titkon.
vagytok ti őrzői tündérmeséknek,
hol ezüstös hó csillog ormaidon.

A Kárpátok smaragdzöld vén fenyvese
mind ősi hun-magyar népünk bölcsője,
hű kopjafaként őriz rendületlen,
és ejti rabul szívemet örökre.

szomjoltó források fakadnak öledből,
ölelő koszorúd nyugalmat ígér,
ezernyi érzés fakad fel lelkemből,
varázslatos szépséged megigéz.

Nem tudok betelni veled, akartam,
vágytam elérni a havasi gyopárt,
„De mikor rábukkantam egy hegyaljra”,
megértettem, alant is várnak csodák.

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.